Reggel
már fél hatkor fent voltam, mert jól akartam kinézni a suli első napján.
Letusoltam, hajat mostam, reggeliztem (majdnem a müzlistálba döntöttem a
fejemet, olyan álmos voltam), fogat mostam, aztán elkezdtem a sminkelést. Nem
akartam túlzásba vinni, úgyhogy csak egy vékony tusvonalat húztam, hogy
kiemeljem zöld szemeimet, szempillaspirált tettem fel, és egy kis labellot a
számra. Szerencsére alapozót nem kellett tennem, mert a bőröm szép barna lett a
nyáron, és a sok D-vitamin a bőrhibákat is eltüntette. Néhány szeplő is
megjelent az orromon.
-Na és a hajammal mi legyen?-kérdeztem a
tükörképemtől, és a hosszú, sötétbarna hajamat néztem. Úgy döntöttem, hogy
mivel még van időm indulásig, kiülök, olvasgatok egy kicsit, és hagyom, hogy a
nyári nap (már amennyire a nap süt reggel negyed 7-kor) megszárítsa.
Kb
fél órát lehettem kint, mire szép hullámosra száradt. Felvettem a kikészített
ruhákat, mivel nem kellett ünneplőben menni, így azt hordtam, amit
szerettem volna. Egy szűk, vágott gatyát, egy lenge fehér pólót, és egy fekete
cipőt vettem fel, arany kiegészítőkkel. Vetettem magamra egy utolsó pillantást,
és elégedetten elmosolyodtam. Az órámra néztem; 7:13. Pont időben vagyok, simán
beérek 7:45-re, mert 10 perces az út
kocsival.
-Máááááárk
– kiabáltam a bátyámnak, jelezve, hogy indulhatunk.
Anya
száját húzogatva jött be.
-Mi
az, mi történt?- kérdeztem rosszat sejtve.
-Sajnos
Márk ma nem tud bevinni, megbetegedett.-mondta.
-Mi?
És akkor miért nem szóltatok előbb? Jézus, gyalog vagy 30 perc az út!-kiabáltam
kétségbeesetten. Első nap elkésni?! Na jó, ha futok talán éppen beérek.
Gyorsan,
még kicsit mérgesen puszit adtam anyunak, és egy hangos "ELMENTEM"
kiáltással mindenki mástól is elköszöntem és már futottam is. Kiléptem a kapun,
szerencsére tegnap anyu már megmutatta a teljes útvonalat, úgyhogy tudtam,
merre menjek.
Kissé
ziláltan érkeztem meg a suli kapuhoz. Az órámra néztem; 7:41. Basszus! És még a
termet is meg kell keresnem. Szerencsére a portás ott volt, és megmondta, hol a
terem.
Végig
mentem a folyosón, most már kissé lazábban (nem futottam, mint egy őrült).
Hirtelen
mellém lépett valaki, ugyan ahhoz az ajtóhoz lépve. Ránéztem, és azt hittem
csak képzelődöm! Nála helyesebb fiút még életemben nem láttam. Barna, kócos
haj, kékeszöld szemek... Egyszerűen tökéletes. Egy egyszerű fehér pólót és egy
farmert viselt, de olyan volt, mint egy modell. Na úgy tűnik Márknak akadt egy
vetélytársa, mosolyodtam el a gondolatra. Apró mosolyra húzódott a szája,
biccentett egyet, és belépett a terembe.
Most
vettem csak észre, hogy idáig visszatartottam a lélegzetemet, úgyhogy kifújtam
magam, és én is beléptem. A tök üres terembe. Vagyis majdnem üres, csak mi
ketten voltunk bent, ő és én.
-Rossz
helyre jöttem? 10 b, nem? - kérdeztem a sráctól kissé zavartan.
-A
tökéletes helyen vagy – elmosolyodott, és kacsintott egyet.
Rámosolyogtam,
és reméltem nem pirultam el nagyon, miközben leültem egy pad tetejére.
- Réka
vagyok.
- Tudom.
- mondta, és mélyen a szemembe nézett.
-
Tényleg? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem.
- röhögte el magát, és előhúzta a zsebéből a telefonját. Erre csak megforgattam
a szememet és én is elővettem a telefonomat, és megírtam anyunak, hogy beértem.
Csak
úgy megérzésből a fülemhez kaptam. Hiányzott az egyik fülbevalóm! Basszus, anyu
ki fog nyírni! Az övé a fülbevaló. Éppen keresni kezdtem volna, amikor bezúdult
egy csapat diák. Mivel ez a kéttannyelvű osztály, és nagyon jó angol tudás kell
ahhoz, hogy bekerülj, nem voltunk túl sokan, csak 12-en. Ezért is van csak 6
pad, két sorban elhelyezve. Ebből a 12-ből egyébként csak 5-en voltunk lányok.
Ezeket már tudtam a honlapon lévő névsorból. Egy virágos ruhás, szőke hajú csaj
jött oda hozzám vigyorogva:
-Jól
elvoltál Kristóffal?-kérdezte a szemöldökét húzogatva.
-Kivel?-
kérdeztem vissza. Erre a srác felé fordult, akivel beszéltem. Csak hogy ő már
javában smárolt egy fekete hajú csajjal.
Grimaszt
vágott.
-Nem
tudom mit akar vele Kristóf. Tavaly júniusban jöttek össze, de akkor még
mindenki azt hitte, hogy csak egy egy-két hónapos dolog. Tinával nem lehet
megmaradni tovább. És egyébként meg Tina már többször is megcsalta, és ezt
tudja is mindenki.
Bólintottam
egy aprót, jelezve, hogy felfogtam a dolgot. Én is feléjük néztem, és most már
az információk tudtával néztem végig rajtuk. Nem értem, egy ilyen fiú miért
ragaszkodik ennyire egy ilyen lányhoz, hiszen akárkit megkaphatna.
- Na
mindegy. - mosolygott rám – egyébként Netti vagyok.
- Réka.
- mosolyogtam vissza.
Ekkor
jött be a Tanár úr:
-Rendben
gyerekek, most már halkítsatok magatokon. Mindjárt megkapjátok az
ülésrendeteket. De előbb! Mint láthatjátok, új diák érkezett hozzánk.
Köszöntsétek Rékát!- erre pár fiú benyögött egy lassú „szia Réka”-t, mintha
csak valami Anonim Alkoholista gyűlésen lennének. – Réka kérlek állj fel, és
mondj pár szót magadról.
-Öhm.
Oké. – álltam fel – Szóval. Réka vagyok, Szegedről jöttem ide. –és leültem.
-Jaa
és ha valaki talál egy darab fülbevalót az adja már ide légyszi. Köszi- Álltam
fel, majd ismét leültem, most már véglegesen. Erre páran elnevették magukat,
egy fiú meg csak úgy elkezdte keresni.
-Hogy
nézett ki? – kérdezte egy sötét hajú srác, és koncentrálva nézegette a padlót.
-Hát
fekete, és van rajta egy kis cucc.- fejeztem ki magam értelmesen, miközben felé
fordultam. Jesszus, itt minden fiú
ilyen helyes?!-gondoltam magamban, amikor megláttam a sötét hajú, kreol bőrű,
barna szemű fiút.
-Jól
van, Rékának köszönjük a bemutatkozást, Patrik leülni, majd megkeresitek
szünetben. Most pedig az ülésrend: Ablakfelőli oldalon jobbról balra haladva
tehát:
Első
pad:
Máté
és Rita Tomi és Lili
Peti
és Anett Réka
és Patrik
Tina
és Tibi Kristóf és Gergő - sorolta fel a neveket.
Mindenki
behelyezkedett, én a sötét hajú fiú, azaz Patrik mellé ültem.
-Pszt.-
nyújtotta felém a fülbevalómat mosolyogva.
-Köszi,
életet mentettél.-nevettem el magam megkönnyebbülésemben.
A tanár figyelmet kért, és elkezdte sorolni a
teendőket, órarendet stb… Első szünetben mindenkivel beszéltem kb, csak Tina nem
jött oda bemutatkozni. Szerencsére elég jó a névmemóriám, így második szünetre
már mindenki nevét tudtam. Az teremben voltunk, mindannyian, a padokon ülve,
csak Tina nem, ő már a második óra végén hangosan bejelentette, hogy elmegy és
megigazítja a sminkjét. Hát. Oké. Köszi, hogy szólsz. Velem szemben ült Netti, mellette Kristóf,
mellettem pedig Patrik. Kristóf a telefonján írogatott valamit, úgyhogy nem
nagyon szólt bele, csak néha felröhögött, ha olyat mondtunk. Egyszer, a szünet
fele körül miközben magyaráztam valamit, elkezdett nézni. Már kb 2 perce nézett
engem, úgyhogy megelégeltem, hogy ne vegyek róla tudomást, és elkezdtem
visszabámulni. Erre elmosolyodott, és éppen mondani akart valamit, amikor
Tina bejött a terembe, egyenesen Kristófhoz, aki erre elkapta a tekintetét
rólam. Megállt a fiú előtt, és belesuttogott a fülébe, hogy csak ő hallja, és
felénk fordult, hogy lenéző tekintettel végignézzen rajtunk, majd elhúzta
Kristófot, ki az ajtón. Kristóf még egyszer visszanézett, és rám mosolygott egy
aprót.
Látszott Nettin és Patrikon, hogy ha nem is
értették a jelenetet (ahogyan én sem), de észrevették, hogy valami történt.
Negyedik órán azon gondolkodtam, mennyi mindent
megtudtam már az osztály tagjairól: Nettit már most megszerettem, nagyon őrült
csaj. Patrik nagyon jófej, Kristóf legjobb barátja. Kristóf.. na jó, róla nem
tudtam meg túl sok dolgot. Annyit, hogy még pár éve a szüleinek elég durva
válása volt, ami nagyon megviselte. Gergő nem egy nagy észlény, de akkorákat
lehet rajta szakadni.:D Lili nagyon aranyos, és megtudtam, hogy az anyja az
igazgató. Gáz lehet, suliban is vele találkozni. Amúgy a stílusát is nagyon
szeretem, van pár pc-je, és, mint kiderült azért van hosszú ujjúban, mert
kivarratta a karját, és az anyja még nem tudja. Ah, ha én ilyet csinálnék… Anyu
tuti kinyírna. Tina ahogy hallottam nem a kedvességéről híres, és nem is egy
nagy szent… Tominak láthatóan tetszik Lili, és szerintem Lilinek is ő. Erről
amúgy mindenki tud, csak ők ketten nem. Peti nagyon kedves velem, de róla sem
hallottam jót. Plusz Netti exe, szóval tabu. Máté csak bemutatkozott, aztán
visszatért a könyvéhez, szóval róla nem tudtam meg túl sokat.
***
Mikor hazafelé sétáltam, megállt mellettem egy
ezüst Ferrari, és lehúzta az ablakot. Először csak Tinát láttam, ahogy dühösen
mered maga elé, majd Kristóf hajolt ki a vezetőoldaláról:
- Kell egy fuvar? - kérdezte.
- Nem köszi, nem akarok zavarni. - mondtam, és
már indultam is volna tovább.
- Szállj be, nem zavarsz. - mondta, Kristóf a
szemembe nézve.
- Oké - vágtam rá. Mi?! Nem oké! Ennek a srácnak
komolyan igézőek a szemei.
Szóval beszálltam, és kicsit kényelmetlenül, de
elhelyezkedtem. És ekkor hívott Bence, a legjobb haverom. Jaj, de hiányzik már,
pedig kevesebb, mint egy hete láttam. Mondtam egy „bocsi ezt felveszem”-et, és
már le is nyomtam a gombot.
- Hé bébi. Na milyen az első nap?
- Jó, nagyon jó, de nagyon hiányzol. – Egyszerre
voltam szomorú, és boldog is, amikor hallottam a hangját.
- Te is nekem. - mondta, és hallottam a hangján,
hogy mosolyog, aminek már a gondolatára én is elmosolyodtam. – Gáz nélküled a
suli. Egész nap a falat bámulom, és magamban beszélek.
- Képzelem. - nevettem, mert tudtam, hogy
Bencének milyen is lehet valójában. Most, hogy Márk nincs már ott, az összes
csaj csak őt akarja, és amúgy is teli van haverral.
- Komolyan. Anyám már pszichológushoz akar
küldeni. - mondta, én meg mosolyogva piszkáltam a körmömet. Felnéztem, és
láttam, hogy a visszapillantóból Kristóf néz rám, de amikor megláttam, elkapta
a tekintetét. Tina éppen kente fel a plusz réteg szájfényeket, szóval nem
látta a dolgot.
- Figyelj, most leteszem, majd otthon hívlak. - mondtam,
és kinyomtam, mert megérkeztünk. Kiszálltam, a lehúzott ablakán benéztem
Kristófra, és megköszöntem, hogy elhozott, ő pedig rám sem nézve biccentett
egyet, és már el is hajtott. Mi van? Csináltam valamit?! Ő akart elhozni, nem?
Köszöntem a családnak, Márknak bevittem a
gyógyszert (szegény elég rossz állapotban volt), majd bementem a szobámba.
Beindítottam egy Pretty Little Liars részt a laptopomon, és kényelmesen
elhelyezkedtem.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)