*********nem rész************

Sziasztook!(:
Szóval tudom, hogy még csak most, nem rég kezdődött a blog, de nagyon jól esne néhány kritika (ha nem tetszik, akkor is örülnék valami építő jellegűnek), akár chat-ben, hozzászólásban. Ha tetszik nektek az oldal, kérlek íratkozzatok fel.:) Nem akarok rátok erőltetni semmit, csak akkor nem fogok sok munkát, erőt belefektetni, ha tudom, hogy nem olvasnak. Plusz most ugye elkezdődött a suli, és nem egy könnyű gimnáziumba járok, napi 8-9 óránk is van, és akkor még a barátok, a család, a sport... Szóval nem egyszerű beletenni az írást a napirendembe, de ha tudom, hogy megéri, és akarja valaki, hogy folytassam, akkor szívesen csinálom!
Ölelééés: #Regi:)

3. A törés (szeptember 10. szerda, 11. csüt.)

Pontosan 10 napja kezdődött el a tizedik osztályos évem. Rengeteg dolog változott azóta. Először is, ami nekem most a legnagyobb dolog, az a 3 lyuk, amiket a fülem felső részébe lőttek. A napok során Netti és Kitti nagyon jó barátnőim lettek, ők vettek rá a dologra, és ők is kísértek el. És tudom, hogy ez nem tűnik nagy dolognak, de nekem hatalmas. Soha nem voltam túl merész, úgy gondoltam az ilyen dolgokra, hogy jól meg kell gondolni, aztán elvetni az ötletet. Ez viszont egy spontán dolog volt, amiről azt hittem, egyből megbánom. De nem bántam meg, sőt büszke vagyok arra, hogy megtettem. Na jó, most valószínűleg hülyének néztek, hogy ennyit beszélek három kis lyukról, de akkor is! Imádom! :D És ami még nagyobb megdöbbenés volt nekem, az, hogy a szüleim milyen lazán fogadták. Apum megkérdezte, hogy akkor én most lázadok-e, amire csak egy szemforgatást kapott válaszul, de anyumnak még tetszett is.

Az osztályból majdnem mindenkivel nagyon jóban lettem (Tina úgy tűnik utál, Kristófon pedig nem tudok kiigazodni, egyszer kedves, máskor pedig hozzám sem szól. Szóval velük nem igazán), de még más osztályokból is lettek barátaim.  Márk hétfőn már jött suliba, úgyhogy már kocsival járhattam be.

*

Reggel 5-kor kellett kelnem, mert reggeli tesi volt. Uh. Gyorsan elkészültem, torna cuccot vettem fel, ami egy fehér trikóból, egy fekete cicanadrágból, és egy fehér Nike edzőcipőből állt. A rendes ruhámat csak bedobtam a tankönyveim mellé. Sminket nem tettem fel, mert végül is csak leizzadnám, majd max a suliban teszek fel.

6-ra már a pályán is voltam, de az osztályból még csak páran voltak kint, én meg hulla fáradt voltam, úgyhogy csak köszöntem, lefeküdtem a padra, és bedugtam a fülemet.

Már majdnem elaludtam, amikor valaki mellém dőlt a padon. Kinyitottam az egyik szemem, és ránéztem a mellettem lévő fiúra. Már be is csukta a szemét, a fülhallgatója a fülében volt. Nem értettem, miért pont ide jött, még van vagy tíz pad ezen kívül. És a padok nem mondhatóak túl szélesnek, úgyhogy elég meghitten feküdtünk, szorosan egymás mellett. Tudtam, hogy el kellene küldenem, hiszen nem mondhatnám túl jónak a kapcsolatunkat. Emellett azt is tudtam, hogy Tina hogy néz most rám, anélkül, hogy odanéztem volna. De nem tudtam levenni a szememet róla. Egy fekete pólóban, és egy fekete sportgatyában volt. A haja kócos volt, a szeme alatt az alvatlanság jelei voltak, de így is gyönyörű volt. Már egy ideje nézhettem, amikor anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, kivette az egyik fülhallgatóját:

-          Tetszik? – mosolygott még mindig csukott szemmel. Elgondolkoztam a válaszon.

-          Igen - sóhajtottam egy pár perc csönd után. – Tetszik.

Erre már kinyitotta a szemét, és felhúzott szemöldökkel rám nézett. Valószínűleg nem ilyen válaszra számított, ha egyáltalán számított válaszra.  Egy pár másodpercig egymás szemébe néztünk, majd visszadugtam a fülhallgatóimat, és lehunytam a szememet. Éreztem a tekintetét magamon. Nem bántam meg, hogy mondtam, még csak el sem vörösödtem. Őszinte voltam, és ez jó. És abban a pillanatban úgy éreztem, én is tetszek neki. Akármilyen hülye ötlet is volt.

6:30-ra ért be a tanár, és szabadkozott a késése miatt. Mivel a fiúk tesitanárja beteg, így összevont óránk volt. Három nagy kör futással kezdtünk, amit nem bántam, szeretek futni. Gyorsan megvoltam, Nettivel beszélgettünk miközben vártuk,hogy mindenki beérjen.

-          Patrik elhívott moziba.- suttogta vigyorogva.

-          Komolyan? Mikor?- ujjongtam én is.

-          Most, tesi előtt. Kihívott, és megkérdezte, hogy ráérek-e.

Csak ennyit tudtam vele beszélni, mert a tanárnő ránk szólt. Nagyon örültem nekik, Nettinek már tavaly óta tetszik Patrik, csak Patriknak akkor barátnője volt, aztán meg ugye Netti járt Petivel, szóval nem jött össze nekik idáig. Nagyon jól összeillenek, nagy zenerajongók, és mindketten őrültek. A jó értelemben. J

-Focizni fogunk, két csapatkapitány lesz, Tomi, Peti gyertek. –mondta a tanár.

Én Tomi csapatába kerültem, Mátéval, Lilivel, Nettivel és Gergővel. Nem vagyok egy nagy focista, úgyhogy csak jókat nevettünk a csapattal. Lili akkorát rúgott a labdába, hogy az nekiütődött a kapufának, majd visszapattant, egyenesen Lilire, ő meg csak hanyatt esve nevetett. :D Mivel Gergő és Máté jó focisták, ők elég komolyan vették a játékot. Ahogy a másik csapatban Peti, Tibi és Rita is. Tina nem volt ügyes, de annál erőszakosabb. Már egy jó néhány embert meglökött, amikor felém rúgta a labdát. Már akkor nyilvánvalóvá tette, hogy mit csinál. Direkt intézte úgy, hogy a labda nekem jöjjön, ő pedig elvehesse. Elnevettem magam a gyerekességén, és gyorsan odarúgtam Máténak, aki egyenesen berúgta a kapuba. Góóól! Az egész csapat nagyon örült ennek az egy kis hülye gólnak, engem és Mátét ünnepeltek vagy 2 percig(:D), a másik csapat meg szidta Tinát. Kb 10 perc telt el gól óta, amikor kibuktattak. Hirtelen történt minden, éppen futottam, úgyhogy elvesztettem az egyensúlyomat. Még megtudtam volna állni, de erre jött egy lökés is. Emlékszem még ahogy a fejem a betonba ütődik, majd a nevemet kiáltozzák. Hallottam ahogy Tinát az igazgatóiba küldik. Éreztem, hogy valaki felvesz és a karjaiban tart. Meleg, ismerős hangokat hallottam közelről, de nem tudtam felfogni semmit. Teljes sötétség telepedett rám.

Tudtam, hogy mi történt. Újra és újra lejátszódott előttem. És éreztem a fájdalmat a karomnál és a fejemnél is. Azt is tudtam, hogy fekszek valahol, és hogy vannak mellettem. Figyelnek, de én még nem akartam kinyitni a szememet. Túl fáradt voltam hozzá. Halk beszélgetésre lettem figyelmes:

-Miért vagy vele? Tudom, hogy nem szereted. És ő sem azért van veled, mert szeret.

Erre nem jött válasz, akárki kérdezte is, akárkitől.

-Attól, hogy az anyád otthagyott titeket, nem fog veled is megtörténni. – folytatta a hang.

A másikuk válaszolni akart neki, de azt már nem bírtam megvárni, elaludtam.

Amikor újra felébredtem, már sötét volt. Annyi ki tudtam venni, hogy egy kórházban fekszek. A bal karomon gipsz volt, a fejemen pedig kötés. Reggel hét óta alszok? Huh. Eszembe jutott a beszélgetés (vagy inkább csak beszélgetés részlet), amit ma hallottam, de nem bírtam már pontosan feleleveníteni a hangokat, nem tudtam emberekhez kötni őket. Talán nem is ismertem őket, talán csak az ajtóm előtt beszélgettek. Vagy csak álmodtam. A mellettem lévő kispolcon egy tál volt, benne egy szelet kenyérrel, egy kivehetetlen főzelékkel (vagy levessel?), és egy répával. Kivettem a répát a jobb kezemmel, és rágcsálni kezdtem. Szerencsére egyedül voltam a szobában, így nem kellett csendben lennem. A telefonomért nyúltam és küldtem Bencének egy sms-t: ébren vagy? , mert tudtam, hogy hajnali 3-kor ő még olyan eleven, mint amilyen reggel hatkor, vagy délután ötkor szokott lenni. Nem tudom hogy csinálja, talán az a két liter energiaital segít neki, amit naponta elfogyaszt. Pillanatokon belül érkezett a válasz: nyilván. de te mit csinálsz ilyenkor?

Erre már nem válaszoltam, inkább felhívtam:

-Szia - suttogtam bele a telefonba.

-Szia – suttogta ő is, majd még mindig halkan megkérdezte:

- Miért suttogunk?

Elnevettem magam és elmeséltem, hogy mi történt, miért vagyok kórházba.

Nagyon aranyos volt, ahogy aggódott értem, és amiket mondott Tinára… Uh.:D Elmesélte, hogy ő csak hétfőn megy majd suliba, mert összehaverkodott egy fiúval, akinek az apja orvos. Hát oké, jól megoldotta.

- Most már leteszem, ki vagyok merülve. Jóéjt, Bence. És nagyon hiányzol, örülök, hogy beszéltünk - mondtam kissé elérzékenyülve.

-Én is. – mondta komolyan. – Jóéjt, bébi.

Kinyomtam, és eltettem a telefont. Egyből álomba zuhantam.

Öt óra volt, amikor újra felébredtem. Már világosodott. Kissé nehézkesen felkeltem, és magamban megköszöntem anyunak, hogy behozott egy táskát ruhával, fülhallgatóval, könyvvel, fésűvel, sminkkel és fogkefével. Elmentem a mosdóba, ahol szerencsére volt egy (nem túl tiszta :S) tusoló is, úgyhogy letusoltam, levettem a kötést és hajat mostam, majd a fogaimat is megmostam. Az arcom szerencsére nem volt olyan borzalmas, mint gondoltam, egy kis sminkkel (azt hittem könnyebb fél kézzel sminkelni!) pedig egyenesen jól néztem ki. Többször kéne ennyit aludnom. :D Felvettem az anyu által csomagolt ruhát, majd visszamentem a szobába.

Éppen olvastam, amikor a nővér kopogtatott.

- Szia. Hogy vagy? –kérdezte a fiatal, kissé kövér nő.

- Jól. Jobban. – helyesbítettem és rámosolyogtam. – Mikor mehetek haza?

- Még ma megnézik a fejedet, és ha mindent rendben találnak, ma már otthon ebédelhetsz. Viszont most van egy látogatód. Azt mondja, Kristófnak hívják.

- Öhm. Rendben, bejöhet - ültem fel gyorsan, és megigazítottam a hajamat. A nővér elmosolyodott, majd kiment.

- Szia - jött be komoly arccal.

- Szia –köszöntem vissza. Egy széket tett az ágyam mellé, és leült. Mivel én is ültem, és ő felém hajolt, alig volt az arcunk között 20 cm. Szédültem, és őszintén reméltem, hogy az ütés váltja ki belőlem ezt, és nem a közelsége.

- Sajnálom. - mondta, és a szemembe nézett.

- Nem a te hibád. Nem te csináltad. – válaszoltam zavartan.

- De Tina miattam csinálta.

- Miért csinálta volna miattad? Nincs köztünk semmi.

- Nincs? – és közelebb hajolt. 10 cm volt köztünk.

- Nincs. - húzódtam hozzá én is közelebb, 5 centit hagyva magunk között.

Tudtam, hogy meg fog csókolni. Tudtam, hogy vissza fogom csókolni. És tudtam, hogy ez nem helyes.

Ekkor nyitott be a nővér, és szólt, hogy még valaki jött látogatóba. Bence meg sem várta, hogy a nővér beinvitálja, már ott is volt az ágyamon, és engem ölelt. Még a fél perccel ezelőtti majdnem-csókon voltam lesokkolva, és most itt öleltem Bencét. Hát oké.

- Mi? Hogy kerülsz ide? –kérdeztem meglepetten, de vidáman.

- Hát ha már úgyis szabadnapos vagyok- kacsintott rám, mire elnevettem magam.

Ekkor eszméltem fel, hogy Kristóf már nincsen itt. Hát úgy tűnik gyorsan lelépett.

Bence egészen addig bent volt, amíg a vizsgálatok el nem kezdődtek, akkor anyum jött be hozzám, majd hazavitte Bencét, aki majd itt alszik nálunk és csak szombaton megy haza. 

A fejemmel minden rendben volt, csak egy kis púp maradt az ütés helyén, a karomról pedig két hét múlva veszik majd le a gipszet. Márk suliból hazafelé értem jött, és hazavitt. A délután folyamán egy csomóan átjöttek az osztályból, hogy megnézzék, jól vagyok-e. Megpróbáltam hívni Kristófot, de ki volt kapcsolva. Nem tudtam, vajon most mi van köztünk. Van egyáltalán akármi is?

Bencével egész nap beszélgettünk, nevettünk. Annyira szeretem! Csak most hogy újra vele vagyok jöttem rá, hogy milyen nagyon is hiányzik.

A szobámban aludt, anyuéknál ez természetes volt, mivel kicsi korom óta ismerem, tudták, hogy bízhatnak benne.

Estefelé betettünk egy horror filmet, én meg mivel nagyon félős vagyok, már az első ijesztő jelenetnél megfogtam a kezét. Természetesen jött, nem is gondoltam át, hogy most akkor megfogom, vagy valami. Bence a kezünket nézte. És én is. Egymásra néztünk, majd magához húzott, az ölébe ültetett, én meg a mellkasára hajtottam a fejemet. Annyira jó érzés volt!

- Hiányzol. – suttogtam.

A szemembe nézett, majd le, a számra. 

És megcsókolt.

Szereplők

 Réka (16) 

     Netti (16)            

Kristóf (17)             

  Patrik (16) 

Márk (17) 

              

Rebeka (17)              

Lili (16)                                               

Tomi (16)                                                       

Tina (16) 

                                                              Krissz (18) 

    

                                                                                                                                                       

Bence (17)  

2. Első nap (szept. 1.)

Reggel már fél hatkor fent voltam, mert jól akartam kinézni a suli első napján. Letusoltam, hajat mostam, reggeliztem (majdnem a müzlistálba döntöttem a fejemet, olyan álmos voltam), fogat mostam, aztán elkezdtem a sminkelést. Nem akartam túlzásba vinni, úgyhogy csak egy vékony tusvonalat húztam, hogy kiemeljem zöld szemeimet, szempillaspirált tettem fel, és egy kis labellot a számra. Szerencsére alapozót nem kellett tennem, mert a bőröm szép barna lett a nyáron, és a sok D-vitamin a bőrhibákat is eltüntette. Néhány szeplő is megjelent az orromon.

 -Na és a hajammal mi legyen?-kérdeztem a tükörképemtől, és a hosszú, sötétbarna hajamat néztem. Úgy döntöttem, hogy mivel még van időm indulásig, kiülök, olvasgatok egy kicsit, és hagyom, hogy a nyári nap (már amennyire a nap süt reggel negyed 7-kor) megszárítsa. 

Kb fél órát lehettem kint, mire szép hullámosra száradt. Felvettem a kikészített ruhákat, mivel nem kellett ünneplőben menni, így azt hordtam, amit szerettem volna. Egy szűk, vágott gatyát, egy lenge fehér pólót, és egy fekete cipőt vettem fel, arany kiegészítőkkel. Vetettem magamra egy utolsó pillantást, és elégedetten elmosolyodtam. Az órámra néztem; 7:13. Pont időben vagyok, simán beérek  7:45-re, mert 10 perces az út kocsival. 

-Máááááárk – kiabáltam a bátyámnak, jelezve, hogy indulhatunk.

Anya száját húzogatva jött be.

-Mi az, mi történt?- kérdeztem rosszat sejtve.

-Sajnos Márk ma nem tud bevinni, megbetegedett.-mondta.

-Mi? És akkor miért nem szóltatok előbb? Jézus, gyalog vagy 30 perc az út!-kiabáltam kétségbeesetten. Első nap elkésni?! Na jó, ha futok talán éppen beérek.

Gyorsan, még kicsit mérgesen puszit adtam anyunak, és egy hangos "ELMENTEM" kiáltással mindenki mástól is elköszöntem és már futottam is. Kiléptem a kapun, szerencsére tegnap anyu már megmutatta a teljes útvonalat, úgyhogy tudtam, merre menjek.

Kissé ziláltan érkeztem meg a suli kapuhoz. Az órámra néztem; 7:41. Basszus! És még a termet is meg kell keresnem. Szerencsére a portás ott volt, és megmondta, hol a terem.

Végig mentem a folyosón, most már kissé lazábban (nem futottam, mint egy őrült).

Hirtelen mellém lépett valaki, ugyan ahhoz az ajtóhoz lépve. Ránéztem, és azt hittem csak képzelődöm! Nála helyesebb fiút még életemben nem láttam. Barna, kócos haj, kékeszöld szemek... Egyszerűen tökéletes. Egy egyszerű fehér pólót és egy farmert viselt, de olyan volt, mint egy modell. Na úgy tűnik Márknak akadt egy vetélytársa, mosolyodtam el a gondolatra. Apró mosolyra húzódott a szája, biccentett egyet, és belépett a terembe.

Most vettem csak észre, hogy idáig visszatartottam a lélegzetemet, úgyhogy kifújtam magam, és én is beléptem. A tök üres terembe. Vagyis majdnem üres, csak mi ketten voltunk bent, ő és én.

-Rossz helyre jöttem? 10 b, nem? - kérdeztem a sráctól kissé zavartan.

-A tökéletes helyen vagy – elmosolyodott, és kacsintott egyet.

Rámosolyogtam, és reméltem nem pirultam el nagyon, miközben leültem egy pad tetejére.

- Réka vagyok.

- Tudom. - mondta, és mélyen a szemembe nézett.

- Tényleg? - húztam fel a szemöldökömet.

- Nem. - röhögte el magát, és előhúzta a zsebéből a telefonját. Erre csak megforgattam a szememet és én is elővettem a telefonomat, és megírtam anyunak, hogy beértem.

Csak úgy megérzésből a fülemhez kaptam. Hiányzott az egyik fülbevalóm! Basszus, anyu ki fog nyírni! Az övé a fülbevaló. Éppen keresni kezdtem volna, amikor bezúdult egy csapat diák. Mivel ez a kéttannyelvű osztály, és nagyon jó angol tudás kell ahhoz, hogy bekerülj, nem voltunk túl sokan, csak 12-en. Ezért is van csak 6 pad, két sorban elhelyezve. Ebből a 12-ből egyébként csak 5-en voltunk lányok. Ezeket már tudtam a honlapon lévő névsorból. Egy virágos ruhás, szőke hajú csaj jött oda hozzám vigyorogva:

-Jól elvoltál Kristóffal?-kérdezte a szemöldökét húzogatva.

-Kivel?- kérdeztem vissza. Erre a srác felé fordult, akivel beszéltem. Csak hogy ő már javában smárolt egy fekete hajú csajjal.  

Grimaszt vágott.

-Nem tudom mit akar vele Kristóf. Tavaly júniusban jöttek össze, de akkor még mindenki azt hitte, hogy csak egy egy-két hónapos dolog. Tinával nem lehet megmaradni tovább. És egyébként meg Tina már többször is megcsalta, és ezt tudja is mindenki.

Bólintottam egy aprót, jelezve, hogy felfogtam a dolgot. Én is feléjük néztem, és most már az információk tudtával néztem végig rajtuk. Nem értem, egy ilyen fiú miért ragaszkodik ennyire egy ilyen lányhoz, hiszen akárkit megkaphatna.

- Na mindegy. - mosolygott rám – egyébként Netti vagyok.

- Réka. - mosolyogtam vissza.

Ekkor jött be a Tanár úr:

-Rendben gyerekek, most már halkítsatok magatokon. Mindjárt megkapjátok az ülésrendeteket. De előbb! Mint láthatjátok, új diák érkezett hozzánk. Köszöntsétek Rékát!- erre pár fiú benyögött egy lassú „szia Réka”-t, mintha csak valami Anonim Alkoholista gyűlésen lennének. – Réka kérlek állj fel, és mondj pár szót magadról.

-Öhm. Oké. – álltam fel – Szóval. Réka vagyok, Szegedről jöttem ide. –és leültem.

-Jaa és ha valaki talál egy darab fülbevalót az adja már ide légyszi. Köszi- Álltam fel, majd ismét leültem, most már véglegesen. Erre páran elnevették magukat, egy fiú meg csak úgy elkezdte keresni.

-Hogy nézett ki? – kérdezte egy sötét hajú srác, és koncentrálva nézegette a padlót.

-Hát fekete, és van rajta egy kis cucc.- fejeztem ki magam értelmesen, miközben felé fordultam.     Jesszus, itt minden fiú ilyen helyes?!-gondoltam magamban, amikor megláttam a sötét hajú, kreol bőrű, barna szemű fiút.

-Jól van, Rékának köszönjük a bemutatkozást, Patrik leülni, majd megkeresitek szünetben. Most pedig az ülésrend: Ablakfelőli oldalon jobbról balra haladva tehát:

Első pad:

Máté és Rita                               Tomi és Lili

Peti és Anett                           Réka és Patrik

Tina és Tibi                               Kristóf és Gergő - sorolta fel a neveket.

Mindenki behelyezkedett, én a sötét hajú fiú, azaz Patrik mellé ültem.

-Pszt.- nyújtotta felém a fülbevalómat mosolyogva.

-Köszi, életet mentettél.-nevettem el magam megkönnyebbülésemben.

A tanár figyelmet kért, és elkezdte sorolni a teendőket, órarendet stb… Első szünetben mindenkivel beszéltem kb, csak Tina nem jött oda bemutatkozni. Szerencsére elég jó a névmemóriám, így második szünetre már mindenki nevét tudtam. Az teremben voltunk, mindannyian, a padokon ülve, csak Tina nem, ő már a második óra végén hangosan bejelentette, hogy elmegy és megigazítja a sminkjét. Hát. Oké. Köszi, hogy szólsz.  Velem szemben ült Netti, mellette Kristóf, mellettem pedig Patrik. Kristóf a telefonján írogatott valamit, úgyhogy nem nagyon szólt bele, csak néha felröhögött, ha olyat mondtunk. Egyszer, a szünet fele körül miközben magyaráztam valamit, elkezdett nézni. Már kb 2 perce nézett engem, úgyhogy megelégeltem, hogy ne vegyek róla tudomást, és elkezdtem visszabámulni. Erre elmosolyodott, és éppen mondani akart valamit, amikor Tina bejött a terembe, egyenesen Kristófhoz, aki erre elkapta a tekintetét rólam. Megállt a fiú előtt, és belesuttogott a fülébe, hogy csak ő hallja, és felénk fordult, hogy lenéző tekintettel végignézzen rajtunk, majd elhúzta Kristófot, ki az ajtón. Kristóf még egyszer visszanézett, és rám mosolygott egy aprót.

Látszott Nettin és Patrikon, hogy ha nem is értették a jelenetet (ahogyan én sem), de észrevették, hogy valami történt.

Negyedik órán azon gondolkodtam, mennyi mindent megtudtam már az osztály tagjairól: Nettit már most megszerettem, nagyon őrült csaj. Patrik nagyon jófej, Kristóf legjobb barátja. Kristóf.. na jó, róla nem tudtam meg túl sok dolgot. Annyit, hogy még pár éve a szüleinek elég durva válása volt, ami nagyon megviselte. Gergő nem egy nagy észlény, de akkorákat lehet rajta szakadni.:D Lili nagyon aranyos, és megtudtam, hogy az anyja az igazgató. Gáz lehet, suliban is vele találkozni. Amúgy a stílusát is nagyon szeretem, van pár pc-je, és, mint kiderült azért van hosszú ujjúban, mert kivarratta a karját, és az anyja még nem tudja. Ah, ha én ilyet csinálnék… Anyu tuti kinyírna. Tina ahogy hallottam nem a kedvességéről híres, és nem is egy nagy szent… Tominak láthatóan tetszik Lili, és szerintem Lilinek is ő. Erről amúgy mindenki tud, csak ők ketten nem. Peti nagyon kedves velem, de róla sem hallottam jót. Plusz Netti exe, szóval tabu. Máté csak bemutatkozott, aztán visszatért a könyvéhez, szóval róla nem tudtam meg túl                sokat. 
***

Mikor hazafelé sétáltam, megállt mellettem egy ezüst Ferrari, és lehúzta az ablakot. Először csak Tinát láttam, ahogy dühösen mered maga elé, majd Kristóf hajolt ki a vezetőoldaláról:

- Kell egy fuvar? - kérdezte.

- Nem köszi, nem akarok zavarni. - mondtam, és már indultam is volna tovább.

- Szállj be, nem zavarsz. - mondta, Kristóf a szemembe nézve.

- Oké - vágtam rá. Mi?! Nem oké! Ennek a srácnak komolyan igézőek a szemei.

Szóval beszálltam, és kicsit kényelmetlenül, de elhelyezkedtem. És ekkor hívott Bence, a legjobb haverom. Jaj, de hiányzik már, pedig kevesebb, mint egy hete láttam. Mondtam egy „bocsi ezt felveszem”-et, és már le is nyomtam a gombot.

- Hé bébi. Na milyen az első nap?

- Jó, nagyon jó, de nagyon hiányzol. – Egyszerre voltam szomorú, és boldog is, amikor hallottam a hangját.

- Te is nekem. - mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog, aminek már a gondolatára én is elmosolyodtam. – Gáz nélküled a suli. Egész nap a falat bámulom, és magamban beszélek.

- Képzelem. - nevettem, mert tudtam, hogy Bencének milyen is lehet valójában. Most, hogy Márk nincs már ott, az összes csaj csak őt akarja, és amúgy is teli van haverral.

- Komolyan. Anyám már pszichológushoz akar küldeni. - mondta, én meg mosolyogva piszkáltam a körmömet. Felnéztem, és láttam, hogy a visszapillantóból Kristóf néz rám, de amikor megláttam, elkapta a tekintetét. Tina éppen kente fel a plusz réteg szájfényeket, szóval nem látta a dolgot.

- Figyelj, most leteszem, majd otthon hívlak. - mondtam, és kinyomtam, mert megérkeztünk. Kiszálltam, a lehúzott ablakán benéztem Kristófra, és megköszöntem, hogy elhozott, ő pedig rám sem nézve biccentett egyet, és már el is hajtott. Mi van? Csináltam valamit?! Ő akart elhozni, nem?

Köszöntem a családnak, Márknak bevittem a gyógyszert (szegény elég rossz állapotban volt), majd bementem a szobámba. Beindítottam egy Pretty Little Liars részt a laptopomon, és kényelmesen elhelyezkedtem. 

1. Érkezés

Sziasztook!:) Szóval csak úgy hirtelen ötletből kezdtem el a blogot, tudom ez még nem túl hosszú rész, de ha látom, hogy olvastok, egyre hosszabbakat fogok hozni!:) Véleményeket várok!(: <3

Az első pillanattól fogva imádtam a házat. Hatalmas volt, fehér, modern, kívül-belül teli növényekkel. Tiszta Spinédzserek!-gondoltam.
Anya és apa persze egyből a szökőkút (Igen, van szökőkút! Istenem, álmodok?) kerítésének nagyságát kezdték vizsgálni. Ismertem őket annyira, hogy tudjam, hogy most szavak nélkül beszélik meg, hogy kell ide egy nagyobb. Mert igen, én a 16 évemmel biztosan belefulladok egy kb fél méter magas szökőkútba. Ekkor rohant oda Márk, ráállt a kút szélére, és nemes egyszerűséggel beleugrott. Az amúgy üres kútba. Mert hát mivel senki nem lakott itt már egy éve, nyilván a kút sincsen bekapcsolva. Igen, most már értem a nagyobb kerítés szükségességét. Nem tudtam, hogy azon döbbenjek le, hogy nem vette észre, hogy nem jár a szökőkút, és üres az egész, vagy hogy az új Iphone-jával a kezében ugrott volna. Ugyanis azt a telefont más meg sem érinthette, nem hogy víz közelébe jusson.
Amikor megvette, és az eladónő kiadás előtt kivette a dobozból, Márk ráüvöltött. Igen, egy 17 éves fiú leüvöltötte a kasszást, mert hozzányúlt a telefonhoz, amit még ki sem fizetett. A nő egyébként csak a garanciapapírt akarta beletenni, de inkább átadta Márknak, hogy intézze el ő, és fizetés után gyorsan átküldött minket a garanciapulthoz. Visszagondolva, lehet, hogy az sem segített neki, hogy én közbe unottan tömtem a számba a kitett minicsokikat. Kb a tizedik szemnél megelégelte, és kijelentette, hogy az nem a vevőknek van kitéve, és ő a saját pénzén vette azokat. Hupsz.
Tudtam, hogy még előttem állt a kipakolás, de inkább gyönyörködtem a házban. Sosem voltunk megszorulva, de az előző házunk ennek a fele sem volt. Tudtam, hogy most anyuék nagyon boldogok, mert mindig itt, Budapesten akartak élni, hogy mi egy jó gimnáziumban tanulhassunk. Az utóbbi két évben rengeteget dolgoztak, tudtam, hogy nagyon hálás is lehetek nekik. Bár úgy volt, hogy már tavaly ideköltözünk, de nem volt elég pénzünk, és nem adtak kölcsönt a bankból.
 Így nem az elejétől kezdve leszek az osztályban, a másodikat kezdem itt. Erre gondolva egyből szorítást éreztem a hasamban. Nagyon fognak hiányozni!- gondoltam az előző osztályomra szomorúan. Csak egy évet voltunk együtt, de imádtam mindent benne! A lányok, a fiúk... Bence.
Bencével két hónapig jártam együtt, de akkor is inkább csak barátok voltunk, mint szerelmesek. Már ovi óta a legjobb barátom, nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy összejöjjünk. Nem mintha nem lett volna helyes. A suli legdögösebb fiúja volt, de igazából ő sem szeretett úgy, és én sem őt, inkább a bátyám volt. Nagyon nehéz volt őt ott hagyni, de megígértük egymásnak, hogy mindig tartani fogjuk a kapcsolatot.

Arra gondoltam, vajon milyen lesz az új osztály, amikor Márk rám ugrott. Igazából már nem lepődtem meg, napjában kétszer-háromszor mögém oson, és, hát... rám ugrik. Mindketten a fűben feküdtünk, én alatta, ő meg kényelmesen felettem terpeszkedett.
-Miújság?- kérdezte, miközben próbáltam lenyomni magamról.
-Semmi különös, éppen csak rajtam fekszik egy 80 kilós állat!- nyögtem, mert nem igazán jutottam levegőhöz.
Márk végre lejött rólam, és ahogy állt végigmértem: 190 centi, pont megfelelő izomzattal, sötétbarna haj, barna szem, és tökéletes arccsontozat. Ő bezzeg egyből beilleszkedik majd, a lányok dögleni fognak érte, a fiúknak meg ő lesz a "vezére". Akárcsak az előző sulinkban.
-Mit bámulsz, Hubi?- vigyorgott. Utáltam, ha így nevez. Még kiskoromban ragasztotta rám, amikor egyszerre egy egész doboz Huba-Buba rágót nyomtam a számba, és kipukkasztottam. Az egész arcom és hajam ragadt a rágótól, amiből végül nem tudtuk kiszedni, így rövidre kellett vágni. Még a gondolattól is kirázott a hideg. Rövid haj. Brr.
-Azon tűnődök, mikor lett ekkora nagy fejed.-mosolyogtam rá gonoszul.
Ahogy kimondtam, tudtam, hogy ezt nem kellett volna, mert a bátyám újra rajtam feküdt.
-Én csak egy normális testvért akarok-nyöszörögtem alóla-Olyan nagy kérés ez?!
-Az élet nem kívánság-torta.-mondta nagy büszkén, merthogy ő most elmondott egy szólást. Vagyis kettőt, egyben,  de ez mellékes.
Összeszedtem minden erőmet, és nyomta rajta egyet, így szépen legurult rólam.
-Naa, mi aggaszt ennyire, húgi?- mosolygott most már rám kedvesen. Szóval ennyire látszik rajtam, hogyha baj van?
-Semmi-hazudtam, de ő továbbra is fogvatartott a tekintetével, így inkább kinyögtem a választ.- Kicsit izgulok a Hétfő miatt. Tudod, az új osztály, meg minden.
-Jaj, tudod jól, hogy minden rendben lesz. Imádni fognak- mosolygott. Visszamosolyogtam, és megöleltem. Nagyon hülye tud lenni, de én imádom!
 Mint kiderült ő -miközben én megöleltem- elővette a telefonját, és játszani kezdett rajta, úgyhogy inkább otthagytam, bementem a szobámba, bedugtam a fülembe a fülest, max hangerőn hallgattam a The Killers új albumát (<3) és elkezdtem kipakolni a ruháimat, könyveimet...