.jpg)
Anya és apa persze egyből a szökőkút (Igen, van szökőkút! Istenem, álmodok?) kerítésének nagyságát kezdték vizsgálni. Ismertem őket annyira, hogy tudjam, hogy most szavak nélkül beszélik meg, hogy kell ide egy nagyobb. Mert igen, én a 16 évemmel biztosan belefulladok egy kb fél méter magas szökőkútba. Ekkor rohant oda Márk, ráállt a kút szélére, és nemes egyszerűséggel beleugrott. Az amúgy üres kútba. Mert hát mivel senki nem lakott itt már egy éve, nyilván a kút sincsen bekapcsolva. Igen, most már értem a nagyobb kerítés szükségességét. Nem tudtam, hogy azon döbbenjek le, hogy nem vette észre, hogy nem jár a szökőkút, és üres az egész, vagy hogy az új Iphone-jával a kezében ugrott volna. Ugyanis azt a telefont más meg sem érinthette, nem hogy víz közelébe jusson.
Amikor megvette, és az eladónő kiadás előtt kivette a dobozból, Márk ráüvöltött. Igen, egy 17 éves fiú leüvöltötte a kasszást, mert hozzányúlt a telefonhoz, amit még ki sem fizetett. A nő egyébként csak a garanciapapírt akarta beletenni, de inkább átadta Márknak, hogy intézze el ő, és fizetés után gyorsan átküldött minket a garanciapulthoz. Visszagondolva, lehet, hogy az sem segített neki, hogy én közbe unottan tömtem a számba a kitett minicsokikat. Kb a tizedik szemnél megelégelte, és kijelentette, hogy az nem a vevőknek van kitéve, és ő a saját pénzén vette azokat. Hupsz.
Tudtam, hogy még előttem állt a kipakolás, de inkább gyönyörködtem a házban. Sosem voltunk megszorulva, de az előző házunk ennek a fele sem volt. Tudtam, hogy most anyuék nagyon boldogok, mert mindig itt, Budapesten akartak élni, hogy mi egy jó gimnáziumban tanulhassunk. Az utóbbi két évben rengeteget dolgoztak, tudtam, hogy nagyon hálás is lehetek nekik. Bár úgy volt, hogy már tavaly ideköltözünk, de nem volt elég pénzünk, és nem adtak kölcsönt a bankból.
Így nem az elejétől kezdve leszek az osztályban, a másodikat kezdem itt. Erre gondolva egyből szorítást éreztem a hasamban. Nagyon fognak hiányozni!- gondoltam az előző osztályomra szomorúan. Csak egy évet voltunk együtt, de imádtam mindent benne! A lányok, a fiúk... Bence.
Bencével két hónapig jártam együtt, de akkor is inkább csak barátok voltunk, mint szerelmesek. Már ovi óta a legjobb barátom, nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy összejöjjünk. Nem mintha nem lett volna helyes. A suli legdögösebb fiúja volt, de igazából ő sem szeretett úgy, és én sem őt, inkább a bátyám volt. Nagyon nehéz volt őt ott hagyni, de megígértük egymásnak, hogy mindig tartani fogjuk a kapcsolatot.
Arra gondoltam, vajon milyen lesz az új osztály, amikor Márk rám ugrott. Igazából már nem lepődtem meg, napjában kétszer-háromszor mögém oson, és, hát... rám ugrik. Mindketten a fűben feküdtünk, én alatta, ő meg kényelmesen felettem terpeszkedett.
-Miújság?- kérdezte, miközben próbáltam lenyomni magamról.
-Semmi különös, éppen csak rajtam fekszik egy 80 kilós állat!- nyögtem, mert nem igazán jutottam levegőhöz.
Márk végre lejött rólam, és ahogy állt végigmértem: 190 centi, pont megfelelő izomzattal, sötétbarna haj, barna szem, és tökéletes arccsontozat. Ő bezzeg egyből beilleszkedik majd, a lányok dögleni fognak érte, a fiúknak meg ő lesz a "vezére". Akárcsak az előző sulinkban.
-Mit bámulsz, Hubi?- vigyorgott. Utáltam, ha így nevez. Még kiskoromban ragasztotta rám, amikor egyszerre egy egész doboz Huba-Buba rágót nyomtam a számba, és kipukkasztottam. Az egész arcom és hajam ragadt a rágótól, amiből végül nem tudtuk kiszedni, így rövidre kellett vágni. Még a gondolattól is kirázott a hideg. Rövid haj. Brr.
-Azon tűnődök, mikor lett ekkora nagy fejed.-mosolyogtam rá gonoszul.
Ahogy kimondtam, tudtam, hogy ezt nem kellett volna, mert a bátyám újra rajtam feküdt.
-Én csak egy normális testvért akarok-nyöszörögtem alóla-Olyan nagy kérés ez?!
-Az élet nem kívánság-torta.-mondta nagy büszkén, merthogy ő most elmondott egy szólást. Vagyis kettőt, egyben, de ez mellékes.
Összeszedtem minden erőmet, és nyomta rajta egyet, így szépen legurult rólam.
-Naa, mi aggaszt ennyire, húgi?- mosolygott most már rám kedvesen. Szóval ennyire látszik rajtam, hogyha baj van?
-Semmi-hazudtam, de ő továbbra is fogvatartott a tekintetével, így inkább kinyögtem a választ.- Kicsit izgulok a Hétfő miatt. Tudod, az új osztály, meg minden.
-Jaj, tudod jól, hogy minden rendben lesz. Imádni fognak- mosolygott. Visszamosolyogtam, és megöleltem. Nagyon hülye tud lenni, de én imádom!
Mint kiderült ő -miközben én megöleltem- elővette a telefonját, és játszani kezdett rajta, úgyhogy inkább otthagytam, bementem a szobámba, bedugtam a fülembe a fülest, max hangerőn hallgattam a The Killers új albumát (<3) és elkezdtem kipakolni a ruháimat, könyveimet...
